2009-04-11 23:40:11
Elköltöztem
Kedveseim,
mostantól itt vagyok olvasható.
Üdv,
Ficsur
Több mint egy hét fociőrület, rossz bírói ítéletek, és néhány legurított sör után egy érdekes jelenségre sikerült felfigyelnem. Egy-egy ordító helyzet vagy gól alkalmával a hatalmas hang és üvöltés orgánum túlnyomó többsége a fiúktól származik.
Első következtetés: lehet, hogy a lányok nem is szeretik a focit!
„Régi hagyomány a magyaroknál, hogy egyes bútordarabokat, ládákat fenyőfából készítenek. De az is hagyomány, hogy miután elkészült, tulipánnal díszítik... ”
Lassan megszokottá válik, hogy a kedvenc kocsma-túráim után nem sétálhatok haza a megszokott útvonalamon, fütyörészve. Zavar, hogy rögtön önvédelmi figurák és cselek villannak át az agyamon amint kisebb vagy nagyobb csoportokkal találkozom az utcán, a buszon, a parkban vagy akárhol. Jobb megelőzni a bajt.
Tudom tolerálni a másságot. Nem köpködök, nem vágom a különböző grimaszokat egy-egy meleg vagy transzvesztita láttán. Sőt, kifejezetten zavar, hogy a tolerálás szót kell használni. Jó, természetesen nem nézem jó szemmel a kézen fogva sétáló, azonos nemű párokat, főleg ha ötméterenként hevesen csókolózásba kezdenek, de ha ilyennek születtek…ki vagyok én, hogy elítéljem?
„Ébresztő…már dél van, ideje felkelni. Már három napja csak alszol és tekeregsz! Kolozsváron is ezt műveled?” A nyugodt természetéről ismert édesanyám lerántotta rólam a takarót, majd hidegvízzel fenyegetőzött.
Közel fél évnek kellett eltelnie, amíg sikerült egy említésre méltó átfedést találnom a Politikatudományok és a Közgazdaságtan között (egy féléve a közgázon is koptatom a padot). Könnyen meglehet, hogy ez személyes mulasztásomnak köszönhető de...
Nem vagyok romantikus alkat. Nem szeretem a nyálas filmeket, a génmanipulált rózsákat vagy az édes parfümöket. Idegesítenek kényelmetlenül nagy csokrok, amik nem az érzelmek
“A KMDSZ jövője a szakosztályokban rejlik… ” hangsúlyozta a szervezet huszonegyedik elnöke, a tisztújító közgyűlésen tartott beszédében. Azt, hogy kijelentését komolyan gondolta, azzal bizonyítja, hogy már a vizsgaidőszak közepén találkozót szervezett a szakosztályoknak és egyes független diákszervezeteknek. Erre január 28-án került sor, a KMDSZ irodájában. A több mint tíz szakosztályból hét jelöltette magát, ami az iskolai évnek ebben az időszakában eredményesnek tekinthető.
Válasz következik! Az utóbbi, a Kmdsz-kudarcról szóló bejegyzésem egy érdekes reakciót váltott ki egyik kedves ismerősömből. Én „…az éremnek két oldala van…”- címet adtam reakciójának.
Remek szórakozásban volt részem a tegnap este. 20.00 órai kezdettel a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnél tisztújító (köz)gyűlést tartottak. Természetemből adódóan fontoskodó ember vagyok, ezért tegnap délután, dobpergés közepette besasszéztam az irodába, tagkártyát készíttetni. Első meglepetés, elfogyott a kártya. Az elmúlt napokban annyian csatlakoztak a szervezethez, hogy kifogytak a tartalék kártyákból. De semmi baj, kaptam egy igazolást/felhatalmazást, aminek köszönhetően én is beleszólhattam az este történéseibe.
Gyerekkorom óta szerettem a politikát… Bár családomban nem volt divat a politizálás, mégis sokszor képzeletbeli pódiumokon mondtam el a magam beszédét, amelyekben legtöbbször harcot akartam, Erdélyért. Hogy kivel és miért, azt nem igazán tudtam, egyszerűen tetszett a Tőkés által használt retorika, amely néha-néha bömbölt a régi rádión.
Kóválygok…mintha ittas lennék. Pedig ma nem vedeltem semmit…tényleg nem!
Éjfél múlt. Most értem haza. KOMPOT-ozni voltam. Úgy néz ki sikerül újra beindítani, s talán új embereket is befőzni a társaságba. S az olyan jóóóó…Csomó jó fej és kevésbé jó fej ember próbál tevékenykedni (jó nah…talán kicsit túlzok). Látom, hogy van lelkesedés. De inkább a hétvégéről mesélnék…
J J